Felébresztik tetszhalott álmából Kiskunhalast


Hamarosan kiderül, miképp hasznosítja kiskunhalasi kútját az EU-Fire Csoport. Eddig azért nem léphetett az évekkel korábban fúrt kút ügyében, mivel gúzsba kötötte a szabályozás. Most a kút mélyén egy olyan alternatíva látszik, amely hőenergia- és áramtermelésre egyaránt alkalmas.

Mielőtt rátérnénk, az EU-Fire kiskunhalasi projektjére, érdemes tisztázni pár alapvetést.

  • • A kiskunhalasi távhőrendszer átállításáról (geotermikus hőenergiára) két külön projektterv készült, de csak egy projekt indult el – az viszont megvalósította minden vállalását.
  • • A geotermia alaptétele ma is az, hogy akkor derül ki, mi van a mélyben, ha a fúrás eléri a kívánt szintet. A meglévő kutatási adatok, vizsgálati következtetések ugyan csökkenthetik a kockázatot, de a fúrások hozzávetőleg 20 százaléka nem talál egy geotermikus erőmű működtetéséhez szükséges termálvizet.
  • • Hiába nincs víz, napjainkban lényegében nem létezik halott projekt, ha az elért mélység úgynevezett talphőmérséklete megfelelő. Az más kérdés, hogy a szabályozási merevségek/visszásságok hosszú évekig késleltetik az alternatív megoldások „élesítését”.

Az idei esztendő első félévben dönti el az EU-Fire Csoport, hogy mi lesz a sorsa kiskunhalasi kútjának, melynek mélyén ugyan víz nincs, ellenben megfelelő talphőmérséklet (137 Celsius-fok) van.

Így hasznosítására több kézenfekvő megoldás is kínálkozik. Az egyik legígéretesebb a „cső a csőben” technológia, amelynek segítségével hőenergiát, illetve áramot egyaránt lehet termelni.

A módszer lényege, hogy a rendszer vékonyabb csőben technikai folyadékot sajtol a 140 fokos földrétegbe, majd miután a felhevült folyadék a szélesebb csőben visszatér, egy hőcserélő rendszer segítségével ki lehet nyerni hőenergiáját.


Emlékeztetőül: az EU-Fire Csoport 2016-ban fúrt Kiskunhalason egy 2500 méter mély kutat, ám hiába valószínűsítették az alján végzett vizsgálatok, hogy a fúró jó irányba haladt, ezen a ponton meg kellett állítani. Ugyanis a hazai szabályozás egy speciális koncessziós eljáráshoz köti, ha a geotermikus piac szereplői 2500 méter alá kívánnak menni. A koncesszió megszerzése viszont olyan adminisztratív, szakmai és anyagi terhet ró a geotermikus megoldásokkal foglalkozó cégekre, amit egyetlen, hosszú távú megtérüléssel számoló projekt sem bír ki.


Hogy eddig miért nem hasznosította a kutat az EU-Fire csoport, nos erre a kérdésre az úgynevezett támogatói szerződés ad választ. A fúrást részben az EGT/Norvég Alap pályázatán nyert pénzből (lásd: később) finanszírozta cégcsoportunk, a támogatás biztosításának egyik feltétele pedig egy öt éves fenntartási időszak volt – akkor is, ha a projekt nem bukkan vízre a mélyben. Ez egyben azt is jelenti, hogy öt éven át nem lehet a pályázatba foglalt technikától eltérni, és alternatív megoldásokat alkalmazni. Magyarán ebben az öt évben a nem lehetett hasznosítani a kutat.

És akkor jöjjenek az előzmények



Pályázatot írt az EU-Fire Csoport 2014-ben: egy 2,8 milliárd forint összköltségű projekt végeredményeképpen geotermikus hőenergiára tervezte átállítani Kiskunhalas távhőfűtéses otthonait, intézményeit, illetve lehetőség szerint ipari szereplőket is szándékozott kiszolgálni. A tervezett projekt reális megvalósításához az előzetes kalkuláció szerint mintegy 1 milliárd forintnyi pályázati forrás (európai uniós/magyar kormányzati támogatás) szükségeltetett. Csakhogy ezt a pénzt sem az EU-s, sem a hazai döntéshozók nem biztosították, mégpedig az alapvetésekben említett fúrási kockázatra hivatkozva. Így az EU-Fire Csoport úgy döntött: bele sem vág egy olyan projektbe, ami ugyanazon folyamat részeként hozná létre a geotermikus rendszer minden elemét (termelő kút, kútszivattyú vásárlása és telepítése, visszasajtoló kút, az erőmű földfelszíni egységeinek megépítése).


A helyzet egyértelmű volt: Kiskunhalas energetikai átállításához csak akkor csatornázhat be sikerrel támogatást az EU-Fire Csoport, ha képes kiküszöbölni a fúrási kockázatot, de legalábbis minimálisra tudja csökkenteni azt. Kínálkozott is egy lehetőség. Az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus ugyanis olyan kutatási pályázatot írt ki, amelyik egy adott térség geotermikus lehetőségeinek, kiaknázásának feltérképezését célozta – ennek részeként többek között próbafúrást lehetett végezni. Az EU-Fire Csoport élt a lehetőséggel. (Hiszen amennyiben a próbafúrás sikeres, tempósan újra lehet gondolni az eredeti – 2,8 milliárddal számoló – projekttervet, a kockázat „kiiktatása” után a támogatás odaítélése pedig joggal valószínűsíthető. Ha viszont a próbafúrás nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, gyorsabban, hatékonyabban, a veszteségeket minimalizálva lehet lezárni a kutatási projektet.)

Fúrási nehézségek


Közhely, hogy Magyarország termálvíz-nagyhatalom, ám, mint szó volt róla, a termálkút-fúrási kísérletek mintegy 20 százaléka mégis kudarccal végződik – gyakran akkor is elmarad a siker, ha egy működő kúttól pár száz méterre próbálnak egy újabbat fúrni. Ennek oka, hogy a Pannon-medencét számtalan, úgynevezett vető (szeizmikus törésvonal) szabdalja, ezek mentén tektonikus mozgások rendezték át a földrétegeket, így megeshet, hogy a vető két oldalán máshol helyezkednek el a vízadó rétegek. Ez pedig csak a fúrásnál derül ki.


Az EGT/Norvég Alap támogatásra érdemesnek találta az EU-Fire Csoport és a Kiskunhalas által alapított, tulajdonolt Kiskunhalasi Geotermikus Projekt Kft. pályázatát, és 2016 május végén a felek alá is írták a támogatói szerződést. A projektet (neve: Geotermális hő hasznosítása Kiskunhalas város távhőrendszerében) a Kiskunhalasi Geotermikus Projekt Kft. összesen mintegy 1,352 milliárd forintból valósította meg. Ennek az összegnek körülbelül a 34 százalékát (460 millió forintot) az EGT Finanszírozási Mechanizmus biztosította, a hazai vállalkozás 0,892 milliárddal szállt be.


A Kiskunhalasi Geotermikus Projekt Kft. maradéktalanul teljesítette a projekt támogatói szerződésében foglaltakat, és 2017 tavaszára elkészült egy 2500 méter mély kúttal, illetve megvásárolta a működtetéséhez szükséges kútszivattyút. (Ezért szerepel a honlapon az ön által említett „befejeződött” kitétel és a zöld pipa.) Csakhogy az ígéretes megelőző vizsgálatok ellenére az elért rétegben nem volt víz.

Megjegyzendő: ez nem befolyásolta a projekt lezárását (aminek a támogatói szerződés előírásai szerint legkésőbb 2017 decemberében kellett megtörténnie), az EGT/Norvég Alap eredményesnek és befejezettnek nyilvánította a projektet.

Az eredeti, 2014-ben elkészített 2,8 milliárdos terv pedig soha nem élesedett.